Várong község

Adatok

Régió: Dél-Dunántúl
Megye: Tolna megye
Kistérség: Dombóvári kistérség
Lakosság: 197 fő
Terület: 6.63 km²
Népsűrűség: 29,71 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 74

Fekvése

Tolna megye északnyugati szegélyén. Festői szépségű helyen fekszik a település. Erdők veszik körül, számos madárfaj és vad él a környéken. Tiszta a levegő és sok kirándulásra alkalmas hely található. Várong zsáktelepülés, hátránya, hogy nehezen közelíthető meg, azonban az elmúlt években elkészült a Lápafőt Dombóvárral összekötő út felújítása, ami jóval lerövidíti a Várongra való eljutás menetidejét. A településen magas a zöldterületek aránya. Közterületeire a parkosítás, fásítás jellemző.

Története

Várong határának egy része a két háború között megtartott Hunyadi-birtokok parcellázása következtében átnyúlt Somogyba is. A XVIII. század elejétől ismert olyan adat is, amely a falut Somogy megyébe helyezi. Tájéka szervesen kapcsolódik a külső somogyi dombvidékhez, amely épp e körnéyéken éri el egyik legmagasabb potnját. A falu ezen dombok déli oldalán, Törökoppánytól minetgy 5 km-re, délre helyezkedik el. A hajdani Körtvélyesi patak nyugati dombhajlatán. A Várong körüli tlelpülések valamikor mezővárosok volta: Szakcs, Tamási, Somogyszil a századfordulóig fontos céhes iparral és kereskedelemmel rendelkeztek. A község Szent István korában fordul elő előeször írott formában. I. István király korában egyébként - mint az Györffy György is említi - a királyi testőrség lakhelye volt. Erre utal a falu neve is, mely Voering skandináv szót rejti magában, amely későbbi orosz változatban varég formában jeleik meg, jelentése zsoldoskatona, testőr. A falu nevét említi az 1138-ban keletkezett dömösi adománylevél is, amelyben II. Béla és Álmos herceg Várongról harangzókat adományoott a dömösi apátságnak. Az 1563-1631-ig megmaradt török adóösszeírások adataiból kiderül, hogy a falu folyamotsan lakott maradt, s lakóinak száma a környező településekhez képest sem volt alacsony. Az feljegyzésekben rendszeresen 15-18 ház szerepel. Mutatja a falu jelentőségét az is, hogy az 1643. évi missziós jelentés, amelyet a török terülteken tevékenykedő papok készítettek, Várongot plébániaközpontként vették számba, melyhez Marosd és Szil is tartozott. Ideiglenes elnéptelendése inkább a kuruc harcok idején történt. A falu területének a határai is ebben az időben zsugorodtak össze, mert szakcsi tanúk vallomásaiból is kiderült, hogy a két falu valaha határos volt, de a lápafőiek erőszakkal elfoglalták a földterület nagy részét. 1734. május 31. sorsdöntő nap volt Várong életében, ugyanis ezen a napon adta ki Keresztesi János göllei plébános, azt a szálló levelet, aminek hatására újraindult az élet Várongon. Ezután kerülhetett sor az irtásokra, a falu lakói viszonlyag kedvező helyzetben éltek. Ezt mutatja az 1744-ből egy bizottság jelentése is, amelyik a települési szerződésüket is megtekintette. Az irtásokat és a határ megtisztításának, a mezőgazdaság kialakításának nehéz munkáját a várongiak 1734. és 1767. között végezték el. Ebben az időszakban alakult ki a két nyomásos gazdálkodási rendszer is. A lakossága már ekkor katolikus volt, anyagi erejét is mutatta, hogy 1752-1759-ig felépítették a barokk stílusú templomot.

Nevezetességei

kaktusztgyűjtemény

- kb. 6000 példány

Katolikus templom

- 1752-1759-ig épült, barokk stílusú, műemlék jellegű épület

Takács Lajos néprajztudós emléktáblája

- Szülőházának falán található ( Fő u. 18. )

Patkó kút
Várong panzió
Faluház

Következő községek

További községek